“Annak az öt embernek vagy az ötvözete, akikkel legtöbb időt töltesz.”

Harv Eckernek voltam egy hétvégi tanfolyamán 2000-ben Vancouverben, ami megváltoztatta az életemet. Akkor szállóigéje volt, hogy amire figyelsz, az növekszik és gyarapodik. Ez is nagy ébredezési folyamatot indított el bennem. Most visszagondolva e szűrőn keresztül, jó lett volna, ha ilyen dolgokat neveltek volna belém a sok negatív, nyomasztó dolog helyett! Nem kellett volna fél életemet azzal tölteni, hogy azokat a programokat kitöröljem és korrigáljam kedvezőbb programokkal. Persze, ha a spirituális fejlődésemre gondolok, akkor minden egyes tapasztalatra szükségem volt amit megéltem. Ezek a tapasztalatok tettek azzá az emberré, aki most vagyok. Mint mondják, ami nem öl meg, az erősít. Hát, köszönöm, erős vagyok! Most már kész vagyok a könnyed dolgok befogadására, a szépet és a jót nézni, tapasztalni, mert mint Apt Kamill barátom kifejezi Életek, emberek című könyvében, van ganéj bőven, de virág is, és az ember azt szedi fel, s szaglássza, amelyik neki tetszik. Kedves olvasó! Te melyiket szaglászod? Képes vagy a virágot látni? Mit teszel azért, hogy arra öszpontosíts? Mert az egész arról szól! A pohár lehet félig teli és lehet félig üres, csak nézőpont kérdése.

Ha ennek fényében világítjuk meg a dolgokat, akkor szídhatod az államot, a válságot, a szüleidet, a nagyszüleidet, meg az egész világot azért, mert nem megy jól neked, de attól nem lesz jó. Sőt rosszabb lesz, mert először is arra öszpontosítasz, másodszor meg kiadod a kormányt a kezedből és már nem Te vagy a sofőr, hanem utas lett belőled és akkor nem biztos, hogy odamegy a kocsi, ahová menni akarsz és mikor megáll, akkor csak rázod az öklödet az ég felé, ahelyett, hogy azt mondhatod magadnak, hogy ezt most jól megcsináltam, és vállonvered magad. Ha az öt ember analógiáját általánosítod, akkor megkérdezheted magadtól, hogy mennyi időt töltesz olyan dolgokkal, amik rossz érzéssel fognak el, amik hátráltatnak, amik kellemetlenek, amik lehúzóak és ez által olyan emberekkel szalonnázol, akikkel ezeket a szerepeket játszod és arról szól a napi program, hogy milyen pocsék a világ. Nem teszek szemrehányást, ne hidd! Ez nagyon megy mindenkinek, beleértve magamat is. De azzal is tisztában vagyok, hogy lehet választani, lehet változtatni. Nem könnyű! Egyáltalán nem könnyű, de mint minden más, lehetséges. Néha nehéz lesz, de mint az úszásnál is, minél többet gyakorlod, annál könnyebb és annál jobban megy. Senki nem született olimpiai bajnoknak. Erre van egy nagyon találó angol szólás-mondás: amíg nem megy, addig tegyél úgy, mintha menne.

Az Úr, az angyalok, Buddha, a Teremtő, az Ősanya legyen Te veled!

Nagyon mélyen megérintett a film. Azért is, mert láttam, amit már olyan sokszor láttam, hogy ha az emberek összefognak, akkor a legnagyobb probléma is eltörpül vagy eltűnik és ami kétségbeejtő volt, az a remény sugarában csak apró akadály, amit könnyen átlépünk. El tűnődtem azon, hogy mi lenne, ha megjelenne az őrangyalom és lepergetné nálam is a filmet, amiben látnám az embereket és eseményeket úgy, hogy nem születtem volna meg. Élne az a nő, akit kislányként kihúztam a Dunából, amikor nem bírt tovább úszni és ment a víz alá? Élne az az ember, akinek bekötöttem a kezét, mikor belenyúlt a gyalugépbe és ömlött belőle a vér? Kivel élne a párom? Mi lett volna azokkal az emberekkel, akiket segítettem? Mi lenne…? Mi lenne…? Mi lenne…? Úgy gondolom, hogy az élet menne tovább, és kiszámíthatatlan, hogy az apró részletek miként alakultak volna, de azon, hogy mi lenne nem is érdemes gondolkodni, mert nem ott van a lényeg, hanem ott, hogy mi van. Ott, hogy ami van, abból hogy tudom a legjobbat kihozni. Ott, hogy én mit gondolok magamról és hogy bánok magammal, hogy mennyire vagyok elégedett azzal, amit teszek, hogy ne várjak többet magamtól, mint amire képes vagyok. Mert, mint Teréz anya mondá vala: Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgokat nagy szeretettel. Talán erről szól az élet: a kis dolgokról. Talán ettől szép az élet, mert amikor észreveszem a kis dolgokat, akkor illatosabb a virág, akkor szebb a táj, akkor szebben dalol a madár és ettől vagyok én is szép. Talán ettől csodaszép az élet.

Téli táj

A minap átsiklottam egy újságcikk címén, ami a tél borzalmairól szólt. Talán sok embernek nehéz a jót látni a hidegben, a sárban, a locsokban, a csúszós utakban és a tél egyéb gondot okozó tulajdonságaiban, de ha belegondolunk, a télnek is meg vannak az örömei, a szépségei és a kedvező tulajdonságai. Amikor erről először olvastam nevettem, mert addig a néhány napon kívül, amikor friss, tiszta, érintetlen hó takar mindent, ami midig elbűbölt, semmi értelmét nem láttam a hideg évszaknak, de az évek során sok szépet és jót mellé csatoltam.

Az Észak-Amerikai Indiánok szerint a tél spirituális szinten a befeléfordulás időszaka. Miután ősszel befejezik az évre kiszabott tevékenységeik túlnyomó részét, a téli időszakot meditációra, belső tisztításra, elmélkedésre és egyéb spirituális eredetű dolgokra fordítják. Ha belegondolunk, a körülmények tökéletesek az ilyenféle dolgokra és az emberek elemi beállítottságai erre vannak beütemezve. A keresztények is sűrűbben gyakorolják a vallásukat, gondoljunk csak az Adventre, a Karácsonyra, az Újévre. Fogadni mernék, hogy az ilyenkor gyakran előforduló betegségek spirituális oldala mögött ez rejlik. Ha nem követjük a kódolt ritmust, majd a betegség tesz róla, hogy lassítsunk. Minél jobban ellátjuk spirituális igényeinket és minél jobban megtisztulunk tudatosan, annál jobban megelőzzük a betegségeket, de legalább lecsökkentjük azok intenzitását.

Hagyományok tekintetében ezt az időszakot sokan összejövetelekre használják. Nem tudom, hogy csinálták email, FaceBook és SMS nélkül, de szüleim sokat meséltek a fonószobákról, ami a baranyai svábok életében nagy szokás volt, ami abból állt, hogy időnként összejött a szomszédság és baráti társaság valakinek a házánál és a nők fontak, kötöttek és egyéb kézi munkát végeztek és a férfiak kosarat fontak, cipőt javítottak, beszélgettek, boroztak, pálinkáztak. Néhány pohár után előkerült a harmónika és elkezdődött az ének és tánc. Közben versek és mesék hangzottak el és születtek meg. Még ma is él a bálok hagyománya a farsangi időszakban, amire nem biztos, hogy jut idő tavasz után. Rövidre fogva a tél napjainkban is tökéletes az emberi kapcsolatok ápolására.

A hideg miatt több időt töltünk a lakásban, házban, ami arra is késztet bennünket, hogy rendet rakjunk magunk körül. Ez több szinten lehetséges. Érintettem a spirituális részét, amint tisztulunk és elmélkedünk, de miután ezt elvégeztük, belekezdhetünk célokat kitűzni és terveket szőni jövőnkkel kapcsolatban. Az indiánok szerint az év eleje tökéletes körülményt nyújt az új elkezdédére. Ha belegodolunk, az év vége felé mindig van egy bizonyos sürgető jelleg még ezt, még azt és még amazt befejezni. Nem csoda, hogy belebetegszünk, ha túl sok célt tűzünk ki és pörögnek a napok ezerrel. A év elején viszont van némi higgadtság bennünk ezen a téren. A rendrakás másik részébe beletartozik a fizikai rendrakás. Irtó nehéz higgadtnak és tudatosnak lenni, mikor papírok és egyéb dolgok halmaza vesz körbe bennünket. Ezért is tanácsos ilyenkor, hogy ha máskor nem is jut időnk és energiánk, most szakítsunk időt a szelektálásra, a rend termtésére. Amint tisztul a fizikai terünk, úgy tisztul a bennsőnk is.

A hideg idő másik mellékhatása az intim kapcsolatok iránti vágy. Anno azt mondták, hogy a tél idején kezdett kapcsolatok nem tartottak szükségszerűen sokáig, amit nem tudok sem igazolni, sem megtagadni, de egy biztos: jobban vágyom a párom közelségére ilyenkor és több időt töltünk együtt, ami nem mindig hoz kedvező együttlétet, de ha ezen a téren is elvégezzük a tisztítást, megbeszéljük a meg nem beszélt dolgokat és higgadtan közelítjük meg egymást, akkor az együtt töltött percek kincsekké formálódnak és erősítik a kapcsolatunkat. Közben pedig kellemes dolgokat élünk meg. A tágabb családra és barátokra is több idő jut ilyenkor és gyakrabbak a meghitt beszélgetések, több időt tudunk egymásra fordítani. Bár ezek a kapcsolatok kissé eltérnek a párunkkal való kapcsolattól, de azért az intimitás részét képezik.

Miután kihúztam évekkel ezelőtt a tél méregfogait és összehangoltam az indiánoktól tanult spirituális bölcsességeket a kersztény vallás értékeivel és mellé tettem az őseim évszázados örökségét, a feng sui és a metafizika tanításait sokkal nagyob örömöt lelek a sokak által ridegnek, hidegnek és félelmetesnek tartott évszakban, ami tele van a maga örömeivel és gyönyöreivel.

Neked mitől szép a tél? Várom a megjegyzéseidet!

Téli táj videó

Tavirózsa vízcseppekkel

De szeretnék víz lenni és az egész világot egy cseppemben tükrözni! Mindig kialakítanám a legkönnyebb medret, vígan folydogálnék és minden élőlény tőlem függne. Mindenki és minden hálás lenne nekem az éltető erőimért és még a legkeményebb sziklát is finomítanám kitartó munkámmal. A világon mindent én irányítanék. De talán mégsem szeretnék víz lenni mert rombolnék és folytogatnék, ha rossz irányba folynék és elképzelhetetlen mélységekbe süllyedhetnék.  

Inkább tűz lennék és én világítanék. Reményt adnék azoknak, akik sötétben vannak és minden szívet megmelegítenék. Előremozdítanám az életet. Maga az élet lennék! Nélkülem minden jégbefagyna. Elégetném a hívatlan betolakodókat, megsemmisíteném őket. Én lennék a változás ereje és új élet emelkedne maradványaimból. De talán mégsem lenne olyan jó, ha tűz lennék, mert attól tartanék, hogy ha túl messze mennék és nem állnék meg, akkor akkor nagy kárt tennék. Honnan tudnám, mi a helyes és mi a helytelen? Honnan tudnám, mit égessek el és mit ne?

Talán jobb lenne, ha levegő lennék! Lenge szellőként szökdellnék! A növények engem lélegeznének ki miközben táplálják magukat. Mindent megtisztítanék és éltetnék. Nélkülem az egész föld a legkisebb mikróorganizmusig elpusztulna. Mindenhol ott lennék; a vízben és a tűzben is. De aztán megilyednék a bennem levő romboló erőktől. Mi lenne, ha nem tudnám, mikor legyek szellő és mikor legyek pusztító hurrikán? Félnék a pusztítástól, ha elveszteném uralmamat!

Sokkal biztonságosabb lenne, ha szelíd föld lehetnék és magokat keltegetnék, amikből élet növekszik. Soha nem tennék rosszat! Gyógynövényeket babusgatnék és magamba nyelnék minden fölösleges anyagot és azokat lebomlasztanám. A váltakozó ciklusaim változást hoznának minden élőlénynek és tőlem függne a fejlődés. De mi lenne, ha rengnék, hogy megszűnjön bennem a feszültség? Épületeket, utakat rombolnék, fákat döntenék, a víz és a tűz irányíthatatlanul pusztítana és a levegő káros lenne.

Talán legjobb lesz, ha mindenek előtt megmaradok embernek annélkül, hogy bármi fölé helyezzem magam, ugyanakkor ellátom magam úgy, hogy semmit sem semmisítek meg és tisztelettel bánok a földdel, a forrásainkkal és minden élőlénnyel.

Tükörkép

A következő önismereti játékot azzal a céllal készítettem, hogy jobban megismerhetsd magadat. Nincsenek helyes és helytelen válaszok, Te döntöd el, hogy mi érvényes rád. Ha egyszerre több lehetséges válasz van, írd le mind! Érdemes elgondolkodni a miérteken, mert sokat számít az indítóok az ismeretek terén. Jó szórakozást és kellemes időtöltést kívánok!

1.Ha Te választottad volna, mi lenne a neved?
2. Mit teszel, ha nyugalomra van szükséged?
3. Ki volt a kedvenc tanárod?
4. Ki a példaképed?
5. Kedvenc zenekarod, énekesed?
6. Mit teszel, mikor mérges vagy?
7. Mit teszel, mikor boldog vagy?
8. Miről szeretsz beszélgetni?
9. Mi az, ami mellett a végsőkig kiállsz?
10. Mi az, amit ki nem állhatsz?
11. Mi a legnagyobb erényed?
12. Mi a leggyengébb tulajdonságod?
13. Mi volt a legnagyobb élményed?
14. Ki volt az első nagy szerelmed?
15. Ki a legjobb barátod?
16. Ha lehetne, mi az amin változtatnál magadon?
17. Mi a legnagyobb meg nem valósított álmod?
18. Mivel lehet örömöt szerezni neked?
19. Hogy fejezed ki a szeretetedet?
20. A nagyobb családban kihez állsz legközelebb?
21. Mi ad erőt neked?
22. Mi veszi el az erődet?
23. Mit szeretsz olvasni?
24. Mit szeretsz nézni?
25. Történtek veled megrázó dolgok?
26. Hogy kezeled a kudarcokat?
27. Mit gondolsz a főnöködről?
28. Milyen (volt) a kapcsolatod anyáddal?
29. Milyen (volt) a kapcsolatod apáddal?
30. Mit kedvelsz magaddal kapcsolatban?
31. Mi a kedvenc időtöltésed?
32. Mi az, amit megtiltottak neked, és annak ellenére csináltál?
33. Ha mehetnél suliba, mit tanulnál szívesen?
34. Mi az, amit naponta teszel azért, hogy jól érezd magad?
35. Mi a legfontosabb dolog, amit mindenkinek el szeretnél mondani?
36. Szerinted mitől lesz szebb a világ?

A NőErőmű oldalamon készítettem egyet, amin párok jobban megismerhetik egymást.
Ha érdekel, kattints ide!

Fény lény

Hol volt, hol nem volt, csupán az almafán fülyülő kis madár tudja és az senkinek sem mondja meg, hogy hol, volt egyszer egy király, akinek csodaszép lánya született. A király egy pillanat alatt nagyon megszerette a lányát és jobban vigyázott rá, mint a szeme fényére. A kislány nem csak szép, de okos is volt és a király nagyon büszke volt rá és jobban szerette, mint bármi, vagy bárki mást a földön. Egy napon a királyné újabb csemetével ajándékozta meg a királyt, aminek nagyon örült, de örömének hamar vége lett, mert felesége meghalt, miután megszületett gyönyörűséges lánya. Szomorú volt a király és mérgelődött, hogy miért történhetett ilyen borzasztó dolog vele. Újszülött lányáról hallani sem akart, mert úgy gondolta, miatta halt meg a felesége. El akarta vetni magától a kislányt, de közbelépett a kötelességtudata és magával vitte a palotába. A kislány csak nézte a falakat egész nap egyedül. Nem szólt hozzá a király, csak odaküldte az egyik szolgálóját, hogy megetesse és pelenkázza.

A kislányt nem szeretette senki és nagyon magára volt utalva. Sokat sírt és sóváran nézte a napot, a holdat és a csillagokat. Esténként kiment az udvarra és megfürdött a hold fényében. Olyankor szépnek látta magát és nem érezte a magányt. Gyakran látta anyja mosolyát a hold fényében és azt hitte, anyja gyémántokat szórt szét az égben és azok ragyognak rá a csillagok fényében. Táncrakerekedett, amint körbevette a fény és semmije sem fájt. A mély, fájdalmas űr, amit a szeretet hiánya keltett szívében, ilyenkor megtelt a fénnyel. Egyik este megérintett egy rózsát és az még illatosabb és még szebb lett, mint valaha. A rózsa meghajolt és így szólt: -Köszönöm szépséges hercegnőm, hálás vagyok neked és a mai naptól fogva csak neked szórom illatom! A hercegnő meglátott egy sántító mókust. Ölébe vette és megsímogatta, mire a mókus örömében akkorát ugrott, hogy még a legmagasabb fát is fentről nézte. Sugárzott a boldogságtól és egy ugrással ott termett a hercegnő előtt. Ő is megköszönte a hercegnőnek a fáradozását és megígérte, hogy ezentúl mindig hoz neki mogyorót és szól neki, mikor veszély közeledik. Mivel a hercegnő telis-tele volt szeretettel és azt minden növénnyel és állattal megosztotta, sok növény és állat a barátja lett és vigyázott rá. Beszéltek hozzá a saját nyelvükön és azt csak a hercegnő értette az összes ember között.

Az apjával és testvérével egész más volt a helyzet. Ők ki nem állhatták, sőt azt hitték megőrült, mert csak a növényekkel és állatokkal beszélgetett, meg a szolgálóval, aki az évek során nem csak etette, de meg is szerette és szíve mélyén saját gyerekének tekintette. Sajnos nem tudott sokat foglalkozni vele, mert sok más feladatot adott neki a király, de az a szeretet elég volt ahhoz, hogy a hercegnőt táplája. Gyakran magához ölelte és megcsókolta. Olyankor anyja jutott eszébe, aki messze-messze járt tőle. A többi ember furcsának és butának találta a kis hercegnőt és ő teljesen bezárult az emberek láttára. Egy este hiába várta a holdat és a csillagokat, hogy megfürödjön fényükben, borús volt az ég és a felhők egyre jobban tornyosultak és rettenetes vihar kerekedett. Villámlott, dörgött és jeges eső esett. Akkora volt a jég, hogy mindent elvert. A vetésnek nyoma sem maradt, a szőlőket mind a földre terítette, a fákat megkopasztotta, az állatokat elkergette, az ott maradt állatokat pedig megrémisztette. Az emberek kétségebeestek és nem tudták mit tegyenek. Ekkora vesztesség még nem érte őket. A hercegnő tudta hogy meg kell gyógyítania a növényeket és az állatokat, de az emberek elküldték, nem bíztak benne, sőt idegenkedtek és féltek tőle.

Elment mindenhonnan, ahonnan elzavarták, mert tudta, csak annak szabad segíteni, aki azt megengedi, aki kéri. Mégis, amerre járt, el kezdtek a virágok virítani, a búza újra zöld lett, a szőlők felemelkedtek és virágbaborultak. A fák levelei percek alatt újrahajtottak. A megmaradt állatok odamásztak a közelébe és amint a hercegnő megérintette őket, azok felépültek. Akik látták, nem akartak hinni a szemüknek, mégis, mikor már midannyian arról beszéltek, el kezdtek hinni a hercegnő erejének. Először mágikusnak tartották és kissé tartottak tőle, de mikor látták, hogy egyre több állat odafutott, vagy vánszorgott hozzá és azok sokkal jobban érezték magukat az érintésétől akkor kezdtek hinni benne és egy idős asszony odacsoszogott hozzá. Remegő kezeit megérintette a hercegnő és ettől kiegyenesedtek az ujjai és nem fájtak többé. Csoszogó lábaiból elszállt a fájdalom és üde friss lett a járása. Dereka kiegyenesedett és teste egészséges pózt vett fel. Ráncai kisimultak arcán és egy perc alatt megfiatalodott, megszépült. A hercegnőhöz fordult és megölelte. Hálakönnyei mind csodálatos ragyogó ékszerré váltak és fényük elkápráztatták az összegyűlt embereket. Megköszönte a hercegnőnek a segítségét és a legjobbakat kívánta neki. Attól a naptól kezdve hinni kezdtek az emberek a kis hercegnőnek és hetedhét országra szólt a híre. Hamarosan mindenki hozzáfordult bajával, bánatával és alig győzte a munkát.

Egyik éjjel, amint a hold fényében fürdött a hercegnő, még szebb volt, mint valaha. Haja meglebbent a lenge szellőben és a fény egész testén apró gyöngyként csillogott-villogott. Halkan szólt egy hang hozzá: küldd szét a fényt, beszélj nekik róla, hogy maguk is meg tudjanak gyógyulni anélkül, hogy hozzájuk érj. Aztán, amilyen gyorsan jött, el is tűnt a hang. A hercegnő állt a fénysugárban és kereste a hang forrását, de sehol sem találta. Nem tudta, mire vélje a hangot, eddig még soha nem hallotta. Szíve mélyén viszont ismerős volt valahonnan, így aztán követte az utasítást és el kezdte mondani az embereknek, hogy ők is meg fürödhetnek a fényben, és az őket is meggyógyítja, mint ahogy ő gyógyított mindenkit és attól kezdve egyészségesek és boldogok voltak az emberek. Nem volt semmiben hiányuk, mert amióta boldogok lettek, azóta mindenre képesek és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Itt a vége fuss el véle!

Elmélkedő Buddha

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem…
Részlet a szeretet himnuszából    (1 Kor 13,1 – 14,1)

A tökéletes szeretet nem ismer félelmet, mivel mindenét odaajándékozta, semmije sem maradt, amit elveszthetne.   (Thomas Merton)

Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.   (Pilinszky János)

Mindaddig, amíg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.   (Gandhi)

Biztos vagyok abban, hogy sem térbeli távolság, sem halál vagy távollét szét nem választhatja azokat, akiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze.   (Szent Bernát)

Szeressük embertársunkat: vagy azért, mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.    (Szent Ágoston)

A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, amelyeket nem mertek kimondani.  (Szent-Gály Kata)

Elég baj az embernek, ha nem szeretik eléggé. De még annál is sokkal nagyobb baj, ha nincs, aki szeresse.    (Rónay György)

A szeretet olyan, mint egy gyengéd virág
édes illatával, mint lenge szellő
egy nyári éjszakán.
A szeretet oly csodás,
szívünket melegen tartja egy életen át.
Mikor szeretünk, azt adjuk, amire szükség van,
nem azt, amit mi akarunk adni.
A szeretetben nem számít,
hogy mennyit adunk,
mert szívünkből sosem fogy el.
A szeretet egy gyengéd csók,
egy segítő kéz a nehéz időkben,
mikor könnyeket törlünk mosolyunkkal.
A szeretet fegyvereket bénít
és ellenségek kezet fognak puska helyett.
Szeresd magad és szeress másokat.
Engedd szereteted szabadon szárnyalni,
hogy minden szívet megérintsen,
a háborút békévé, s a gyűlöletet
szeretetté változtassa.    (Petz Teri)

“Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel.” (Teréz anya)

Elismerés, csodálat, nagylelkűség, megbocsátás: ezek a szeretet alapjai. És a humor a védőernyő fölötte.   (Stephanie Dowrick)

A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él.      (József Attila)

A szeretet egy fékezhetetlen erő. Ha be akarjuk folyásolni, megsemmísit bennünket. Ha rabul akarjuk ejteni, bebörtönöz bennünket és ha meg akarjuk érteni, összezavar bennünket és elveszünk.    (Paulo Coelho)

A szeretet érintésétől mindenki költővé válik.    (Plato)

Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.” (Helen Keller)

A szeretet mindent legyőz!   (Virgil)

Hiszek a szeretet ellenállhatatlan erejében, bár nem értem azt. Mégis hiszem, hogy a legillatosabb virág az egész tüskés létezésben.   (Theodore Dreiser)

A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.”   (Mahatma Gandhi)

Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.” (Dan Millman)

A szeretet hatalmasabb erő, mint bármi más. Láthatatlan, mérhetetlen, mégis olyan óriási ereje van, hogy egy perc alatt átváltoztat és olyan örömöt nyújt, amire semmi anyagias dolog nem képes. (Barbara de Angelis)

Semmi másra nincs szükségünk, mint szándékaink tisztázására. Ha aztán félreállítjuk az útból az egót, ezek a szándékok beteljesítik önmagukat. Deepak Chopra

Amíg nem tudatosítjuk a tudattalant, az kormányozza az életünket, és mi sorsnak nevezzük. C. G. Jung

A szabadság és az erő forrása az, hogy tisztázzuk magunkban, mit akarunk, anélkül, hogy rabtartóul szegődnénk vágyaink mellé. Joe Vitale

Ha nagy dolgokat akarsz elérni, akkor próbálj meg sok mindent, kísérletezz sokat, tanulj minden hibádból és minden sikeredből. John C. Maxwell

A társadalmunk túlságosan erős gyógyszernek tartja az igazságot. Még a legtisztább formájában sem egy udvarias cirógatás, hanem inkább egy fergeteges pofon. Az igazság felszabadít, de előtte jól feldühít. Ted Koppel

Aki hisz a lehetőségekben, az olyan dolgokra is képes, amik lehetetlennek tűnnek, csupán azért, mert hisz a megoldásokban. John C. Maxwell

Nem nehéz új dolgokra gondolni. A régiektől megszabadulni nehéz. John Maynard Keynes

Sűrűn gondolok arra, hogy mind külső, mind belső világomban mennyi minden épült embertársaim fáradozásain, ezért sokat kell tennem, hogy adhassak annyit, mint amennyit kapok és kaptam. Albert Einstein

Ha a megszokottól eltérően gondolkozol, ne feledd: fiatal korodban többször igazad van, mint azt gondolják, később többször nincs igazad, mint azt gondolják és mindvégig jobb vagy, mint Te gondolnád. John C. Maxwell

Tetteink többet mondanak, mint a gondolataink. John Locke

Mit jelent sikeresnek lenni?

Lelki tisztaság, hasonlóan tiszta és intelligens emberek társasága
Sokat nevetni
Gyerekek ártatlan szeretete
Megtalálni küldetésedet
Elvégezni a dolgodat
A környezeted szebbé, jobbá tétele, mint előtted volt akár virágnemesítéssel, akár egy tökéletes verssel, akár azért, mert megmentetted valakinek a lelkét
Meglátni a világ szépségeit és azt ki is fejezni
Mindig a legjobbakat látni másokban és magadból a legjobbakat adni
Életed legyen inspiráció és az emléked egy áldás
Bessie Anderson Stanley 1904-ben (nem sokat változott a lényeg azóta)